Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

is, ha sürgetvén ama’Jésus parancsolattyának első részét: adjátok - meg a’ mi Császáré a’ Császárnak; a’ második részét ellenben: a’mi az Istené az Istennek , egészen gondotokon kívül ejtitek. Jaj nekem és nektek minnyájan kk.! ha lelkünket elvesztegettyük, eme’ drágán , eme Jésus’ vérével megváltott lelkünket ! — Az Isten olly sokat követett-el lelkűnkért, mi ellenben olly keveset, vagy semmit se teszünk azért. Vagy az Isten csalatkozik, vagy a’ világ van tévelygésben. Elmélkedjünk bővebben ezen tárgyról a’ második részben*

Hogy ezen ellenkezést annál inkább által- láthassátok , vessük Öszve a’ mi igyekezetünket azon munkákkal, mellyekbe telett az Istennek a mi üdvösségünk. Az Isten készen , vígan, korán, és szenvedve munkálta a’ mi üdvösségünket. S mi emberek! hányán nem törődnek közülünk legkevesebbet is üdvösségükkel ? Hányán nem fognak ahoz igazán egész életökben ? Melly sokan félbehagygyák azt , mihelyt terhesnek, vagy sajnosnak talállyák? íme , melly semmibe hajtyák az emberek , saját örök üdvösségüket. Nem tesz-e vagy az Isten sokat, vagy az ember’ keveset lelke’ üdvösségéért ?!

Valóban siralmas állapot kk. ! melly rnár Isaiás Próféta' lelkét megérdeklette, de a’ mi időnkben telyesedett-bé egész mértékében.Gyászos , hihetetlen, azonban való igazság ! „Nem ,, gondollyák-meg elméjekben, se nem veszik ,, eszekbe , se nem értik“ úgymond (44 : v. 19). Tudom én, hogy az emberek nem minden értelem , elme, és érzés nélkülvalók ugyan, de annál szerencsétlenebbek : mert mindenekben