Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

88

KIS KARÁCSON’,

vagy is:

Kristus Urunk’ környűlmetéltetése ünnepére.

Jldinekutánna eltelek a nyolczad nap, hogy kör ny ifimet étkednek a Gyermek. Luk. 21 21.

V

V alamint eme Isteni gyermeknek születésétől fogva máig, környűlmetéltetése napjáig, el* telek a' nyolczad nap , úgy eltelék ismét életünk* egy esztendeje. — Oh idő idő ! ki fejezheti - ki a’ te múlandóságodat? Mint a’ kilőtt nyíl ; a’ sebes árvíz; ollyan a' te haladásod; oda rep- pensz , minekelötte észrevehetnélek ; gondolatommal megakarlak téged mérni, ’s előbb, hogy sem gondolhattalak volna , oda vagy már. — Valamint szökevény , szint olly rövid is az idő: csak egy részecskéje van hatalmunkban. Hol van az elmúlt?; ’s e’ jelenvaló — mi ez a’ jelenvaló , mellyet, úgy tetszik markunkban tartunk? — A perczentés , mellyben ezt kérdem , már nincs többé. Oh emberek ! méltán kérdlek tehát sz. Jakabbal : micsoda a’ ti életetek ? Egyéb: gőz, melJy kevés ideig látszik , s azontúl elenyészik (Jak. 4: v. i5.)!

Úgy vagyon: az ember’ minden lélekzete elnyelettetvén az idő' telhetetlen örvénnyétől ,