Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

(Isai. 40: v. 16.) Ki harsogtatta á' semmiség’ birodalmán e' szavát: enyészsz-el 7 Ki paran- tsolá a’ teremtésnek ; légy 7 í — Az emberi ész' állati törvényire nézve , mellyek szerént nemokoskodnia lehetetlen, ha okos akar maradni ; s mellyek haszonvételére ösztönözte- tik egész kiterjedésben : mivel semmi voltaképp’ valót nem gondolhat kielégítő oka nélkül; 's csak egy gúnyhó sem épülhet magától (Zsid. 3,4 ) : kéntelen ezen kihozást tenni , hogy ezen mindenségnek is kell magán kívül mivelő okának lenni.—Ez, hogy egy- gyik a’ másiktól, ’s ez ismét mástól, szármozik , s így vég nélkül : az okos észt kinem elégíti. Mert: valamint nem gondolhat olly véghetetlen hoszszúságú, ’s magán függő lán- czot, mellynek utolsó szeme valamelly máson megne légyen akasztva; ’s valamint a’ végnélkűlvaló czifrák se jelentenek számot, hanem ha egység tétetik elejbek^ éppen olly képtelenség az ész előtt azoknak okait egy fő okban megnem akasztani; ezen dolgok elej- be, mellyeknek nemlétét gondolhatni, egy olly valót nem tenni, mellynek létét, rájok nézve, gondolni éppen szükséges. Ezen minden lévőknek fo, kielégítő, szükségképpen való oka pedig az , a’ mit Istennek hívunk ; van tehát Isten.

De nézzétek még egyszer e’ mérhetetlen mindenségen körül magatokat: mitis vésztők szükségképp észre 7 Egy tökélletes egybe- illést, 's egymástól függést; e’ világban lévő minden dolgoknak bizonyos czélok szerént való elrendeltetését; az abban valóörökös rendet; a' részeknek minden öszvezavarodás nélkül való egygyeztetését; az emberek, állatok, plánták köztt kitündöklő egyarányosságot ’s