Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
86 és bátran könyörög Teremtsenek belső em* béréért ; ha megváltozhatatlan végzése a’ természetnek , hogy érző szerszámait elpnsztittsa: Te hozzád esedezik leikéért Lelkek' Attya ! Dávidnak azon igéit veszi ajakára: ,, örvendez az én szívem az Úrban , és vigadoz lelkem : annak- felette ö benne reményi testem is nyugtában : mert lelkemet a' mélységben nem hagyod, és nem engeded a’ te szentedet rothadást látni. Te megnyitod nékem az élet’ úttyát; örömmel bétöltesz engem' a'te orczáddal, és a' Te jobb kezedben mindvégig gyönyörűségek vannak. (i5.zs.v. i — 9). 'S nem hallgattya-e meg, Sze* relmesim ! ezen bizodalommal telyes imádságát az Isten az ó Szentének ? Hiszen nem szolgált o a’ pogányság’ bálványinak; sem a’nap- nak, sem a' holdnak, sem e’ világ' isteninek, az élő Istennek szolgált ő ; s midőn a' léteiéért, midőn azért könyörög, hogy tovább is szerethesse , imádhassa azt: nem halgattya-e meg ötét ? IVem fogja-e azt felelni néki: élsz Te örökre! Azt, ki mint egy idegen bujdosott e' földön, nem bocsáttya-e bé hazájába? Gyermekének, nem ád-e annyi kegyelmet, hogy Attyát, kinek Mtására úgy szom júhozott mint a szarvas a' tisztaforrás után, láthassa színről színre valaha? A’ Gonosz itt, a’ törvény’ szentségével nem törődvén semmit, kénnj^ére élte életét; az Erkölcsös annak tiszteletéből eltiltatott számos gyö* nyörüségtől: minekutánna a' halál mind keN tejeknek bé csukta szemeit: egyenlő lesz-e sorsok , és végok?! —- Megváltóm! itt állok mély bámulásban előtted , s lelkem tisztelettel bo- yúl lábaidhoz. Melly véghetetlen bölcsesség az, jnellyet Te kinyilatkoztattál ! Ha mást nem tudnék is tanításodból egyéb ezt: ,,a’ki e'világon életet gyűlöli, az örök életre meg őrzi
