Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

a’ szívek’ és vesék’ visgálására; karja mindenható a' halál, és élet osztására; 's nincs nála helye a' személy válogatásnak.

Ezen Fójutalmazónak esméretére, azon jutalom, és fenyíték, mellyet a' józan ész minden törvényre nézve szükségesnek talál, hogy a szabad akaratnak csökönössége meggyózettes- sék , tökélletes nyomosságú lészen. Ama’ önnön haszon’ bíztatási, a rosznak hizelkedési, 's a’ titokban maradás’ reménysége, a' bizonyos megfizetés által megczáfoltatnak, vagy mégis gyózetnek. A' törvénynek bizonyos kötelezése van e' Mindenhatónak számvételére nézve: a lelki jóság’ serkentései erősebbek ezen igaz Bíró’ jutalma alatt. Valóban ; melly ösztön mindennémű jámborságra ezen mindenütt jelenvaló Tanúnak emlékezete ! melly üdvös- ségesek azok az érzések , mellyeket ez szokott közleni? A' csalfaságra hajlandónak szüntelen azt súgallya szívébe: „Uram megvisgáltad távúi az én gondolatimat, az én ösvényimet, és köteleimet megmérted!“ A’polgári fenyíték elöl bújkáló czinkosnak : ,,de hová fussak a’ Te színed előtt? Ha felmenendek az égbe, Te ott vagy; ha alá szállók a’ pokolba jelen vagy ; ha felveszem szárnyaimat jó reggel, és lakom a' tenger' végső határin , oda is a' Te kezed vi- szen engem'.“ A’ hamis lelkűnek,ki abban bízik, hogya'setétség fedi őtet: „a’setétsségmegnemho- mályosodik nálod;és az éj mint a'napfény megvi- lágosíttatik.“ Minden Bűnösnek: „azénfogyat- kozásimat látták szemeid ;'s a Te könyvedbe mindnyájan beírattak.“ (138. zs.) úgymond.

Azért, ha elcsuszamodott ö, nem folyamodik színes mentségekhez, hanem mint a’ bűnös Dávid megvallya vétkét; bocsánatot kér, és /egy törődött, kisírt szívet, tele hív fogadá