Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Phidiás, faragott vala. Rivánságinak szomorú ál* dozattya az ember , Istenének imádta mind azt, a’ mit szeretett, mind azt, a’ mit gyűlölt. A’ fel fuvalkodott Róma fejet hajtott, és áldozott mint Istennek, annak-is , kit dühösködve ősz- veSzaggatott, vagy agyon döfdösött. így csinált az ember maga magának. Isteneket ; ’s miilyen Isteneket? kérdi bölcs Tertullián : olly Isteneket, miilyen fiakat ki magatoknak soha nem kívánnátok; egy attyát fegyverrel üldöző parázna Jupitert; olly Isteneket , miilyen leányokat ti magatoknak soha nem kívánnátok; egy kaczér , búja Vénust; olly Isteneket, miilyen cselédeket ti magatoknak soha nem kívánnátok! egy csalárd, tolvaj Mer* kuriust ’s a' t. Oh vakok ! átkozzátok tetteiket , és térdet hajtatok bálvánnyaiknak ; emberi nemetek’ ostori voltak , míg éltek , és valóságos mocskai; ’s jótévő Isteneiteknek tar- tyátolí hamvaikat, ’s imádjátok őket mint halhatatlanokat?! úgy mond.

Siránkozásra méltó balgatagság! de olly balgatagság, melly a’ közönséges szokás, régiségnek szentsége, 's a’ törvények’ párfogása által megörökösúít. Ha valamelly józanúl gondolkodó Anaximander’ mer ellene hunyorítani , a' halál’ fia. Ha némely Philosofusok merték tagadni az illy faragott képek’ vagy teremtmények’ Istenségét, vallások meghazudtolásá- ra kénszeríttetek azontúl , ’s e’ felett az Areo- pagustól mint Istentelenek, és gonosz rágalmazók hazájukból számkivettettek. Plátó e’világ’ teremtöjéről értekezvén, avval kéntelenít- tetett elkeríteni az igazságot, hogy annak mivoltát nem volna szabad a' népnek kifejezni, ’s a' t.’S már arra kél vala a' dolog, hogy majd annyi lett légyen áz Isten , mennyi az Em*

— 63 —