Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

béri nemünk' felséges méltóságát és rendeltetését, hogy csapodár vágyódásit rendbe szedje. Hogy fel ne furalkodjék magában, ki- nyilatkoztattya ama nagy bűnt is , mellybe ejtette magát Ádáro minden maradékival eggyütt, mint belső romlottágunk’és sajnos sorsunk' fő okát; mellyet a' vakoskodó pogányok-is szem begyre vették, de egészen bénera láthatták. Ne hogy ezen nyomorúságának érzése kétségbe ejtse : egyszer’smind mindenható Szabadí- tót-is hirdet, veszedelemre jutott emberi nemzetünk’ kegyes Megváltóját. — Minden eddig való Religiónak , a' Mojzesét se vévén ki, e’ világi boldogság volt czéllya fő képpen : ő ellenben mint ama saskeselü az égbe emelkedik, és valóságos fiait maga után csodítvén , a' mi boldogságunkat mennyekben helvheztetí. E- zen jövendő üdvösségünk az ő főczéllya : ide tárgyoznak minden intézeti, szerzeménnyei ,

szentségi , parantsolati, és hitbéli ágozati.------Mivel mind ezen czikkelyek nem emberi ész’ szüleménnyei , azt nyilván meg-is balladják : vallyon honnét merítette ezeket Kristus? Hanem ha az Isten jelentette ki nekünk azokat ezen szerelmes Fia által.

Ha pedig az Isten nekünk kijelentett Re- ligióval szolgált , mi azt tartozunk elfogadni. Mert a' mi Urunknak , Istenünknek kifejezett akarattyát és útmutatását foglallya magában, kinek fejet hajtani, és hinni nyilván tartozunk. Valaki nem törődnék semmit e'Religio'dolgával , nem csak pártoskodnék kegyes gondviselője ellen , hanem ha Istenének akarattyát ezen kész és könnyű mód szerént se igyekeznék, megtanulni, szántszándékos vakoskodása által