Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
3 Istennek tökélletlen esmérete. Bizonyára az igazságoknak temérdek nagy a’ tengere, annak beutazására szükséges nékiink az Istennek elégséges esmérete. A’ ki e’ nélkül vakmerőül annak méllyébe ereszkedik : eltéved könny en, ’s rövid látása’ fénnyétől megcsalattatik. Ezek elegendő okok nékem arra , hogy imez Isten' esmértetésével kezdjem ez idei oktatásimat. Van Isten, egy legtökélletesebb Valóság: ez lesz mindenekelőtt tárgya mai beszédemnek. Az Istennek léte nyilván kiliirdettetett azokos embernek mind e’világban: ez első; mind önnön maga természetében: ez második része beszédemnek. Te pedig Isten! minden világosság’ kútfeje ; minden erkölcsiség’, és boldogság’ fenékköve: esmértesd meg magadat azokkal, kik keresnek Tégedet ; boldogítsd azokat , kik megesmérik nevedet. Add azért beszédemnek azon erőt és kenetet, melly Tőled jő alá. Míg Religyiótok’ és üdvösségtek’ fundamentomá» ról szóllok : figyelmezzetek. Egy eszével élő ember, magát körülnézvén, úgy nem visgálódhatik , hogy kívüle másoknak létét is megne sajdítsa azon érdekel- tetésekből, mellyeket tölök folyvást szenved, Kéntelen látni e’ temérdek földglóbist, mint tizenegyszáz millióm Emberek’ és még több milliomnyi állatok’ lakhelyét, mellyek a’ levegőben , a’ vízben , a’ föl'dszínén , ’s belsejében tanyáznak, olly számtalan grádicsokban, mellyeknek majd lehetetlen végökre járni. Melly szörnyű a’ külömbség egy iszonyú elefánt között, s ama férgecske köztt, melly egy szem homokon mint némelly nagy hegyen mászkálgat! melly nagy a’ külömbség
