Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

minket? hiszen ö a’ mi alkotónk. — Valóban mindenható Teremtönk! Te ne fejezdhesd-e ki nekünk szándékodat, a’ kitol vesszük titkos érzéseinknek másokkal való közolhetését ? Ki megoldod nyelvünk, kapcsait, és a’ levegőt szánkban értelmesen hangoztatod, Te magad néma volnál-e? Vagy: tarthatsz-e attól, hogy* felségedet alacsonyítod , akár jámbor szolgáiddal beszéllvén , akár hozzánk szóllani méltóz- tatván? Méltóságoddal ellenkezzék-e az, ha az emberekkel, teremtményiddel, foglalatos- kodol p Ha úgy van: hogy’ foglalatoskodhattál velünk teremtvén minket? Ah! elpirulok e- zeknek csupa gondolására is. Nem vagy te ember, hogy emberi hivság szerént itélly,’s munkálkodj !!

Hogyhogy’ okozhattyák azt sokan, hogy az illy kijelentést lehetetlen volna a hamis képzelettől meg-külömböztetni? lehetetlen tehát, hogy az Isten az illy híjánosságra adja magát. Azt vallani , mivel költött kijelentések is áruitatnak, tehát lehetetlen volna a’ valóságos Istenit megesmérni : szint annyi , mint azt vallani: lehetetlen az okos embernek az igazságot megtudni , mivel vannak sok hazugságok is; lehetetlen az aranyt megkülömböz- tetni, mivel a' salak is fénylik; lehetetlen az igaz pénzre szert tenni; mivel hamis pénzek is kerengenék. Nem szörnyű balgatagság-e ez? Nem üttetnek*e mindenre mivoltok billyegi ? Nem viseli-e magán minden tanítás, beszéd, sőt szó az igazsága vagy igazságtalansága pe- cséttyét ? mellyet a’ szín, és a’ hamis fény e- gészensoha megnem hamisíthat. Nemérezzük- e magunkban ezeknek próbakövét is? Ama büszkék , kik a’ régiség’ hagyománnyit latba

ve- 48 -