Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

megláttya az ő Istenét; eltétetett e’ reménység a kebelébe."’(Job, 19. v.-25.) Azért örömest adja ő magát áldozatul mintegy mondván: U- ram ihol az oltáron az áldozat, az eggy híjjá, hogy a’ tűz leszállyon az égből, és meg- emészsze azt. — Illy érzések köztt elgyengülvén , végre felsohajt: Atyám! a' te kezedbe ajánlom lelkemet — ’s kipihenni azt. — Oh religyió- nak győzedelmes ereje, hatalmas di’adalma ! melly a’ halállal tusakodó halandót-is nem csak vigasztalod, enyhíted , hanem szinte gyarlóságán fölül emeled, meg dicsőited, 's üdvözíted !!

Illy tetemesek tehát azon hasznok , mellye- keta’ regligyióból hajthatni a'polgári állopot kívül tekéntvén-is magunkat. Ki lehet tehát olly ellensége Önnön magának, hogy méltó tiszteletben ne tartsa Religióját ? Egyéb ha azon kenetét , mellyet reánk áraszt az mindennémű állapotunkban , megnem Ízlelte. A. A. ! ha bátran kívántok vándorlani mint a’ napnak fén- nyénél, ez előttetek világosodó fáklyát eloltyá- tok-e? Ha édesen hangzik még fületekben a’ Virtusnak szent neve, ennek tulajdon mesterét, dájkáját, sőt szülőjét számkivetitek-e? A’ ki Religiónktól el akar minket idegeníteni, az a’ mi szenvedésünkben eggyetlen eggy hív vigasztalónktól akárminket megfosztani : s mi azt elnézzük-e, eltürjük-e, elszenvedgyük-e ? ! Oh miért néztük azt eddig-is el! miért becsültük olly kevésre , miért hagytuk olly igen elgyengülni szivünkben?! — Hitetlenek! nék- tek-is üt valaha a' végső óra , talán , mint az éjjeli tolvaj, olly véletlenül lep meg a* halál ; talán czinkoskodástoknak legnagyobb divattyá-