Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Oh Religyió ! csak te zengetteted hathatósan , igazán, és mindenkor enyhítő szavadat; ha te szólsz borongó egeink kiderülnek ; a' dü- hösködö szélvész lecsillapodik , és elveszettnek tartott nyugodalmunk ismét viszszatér. Hol az a’ szenvedő , kinek ne enyhüllyön szive a’ Re- ligyió megszóllítván őtet: Fiam! eggy szál haj se hulhat le fejedről annak híre nélkül, ki e’ világot kormányozza. Az örökké való végeztééi ügyedet ; tehát jónak kell annak lenni : mivel o jónál egyebet nem akarhat. Atyád ő, oh valóban a' te legkegyesebb Atyád; sokkal nagyobb szeretettel szeret ö tégedet, mint sem a’ minéművel szeretheti a’ leg jobb Atya az ő magzattyát ; e’ te szenvedésedből jót hoz ő ki jövendőre. A’ mi országunk úgy se e’ földön való ; ma lévén itt, talán holnap nem vagyunk ; rövid időre helyheztettünk e’ csata piaczra , hogy hív vitézkedésünk által szert tegyünk az örök dicsőségünkre. Iparkodjál azért a’ szoros úton bemenni mennyeknek országába ; a’ tágos út a’veszedelemre viszen. — Mit mond a' Religyió még enyhítésünkre? Nem tudjátok-e azt-is, úgy mond, hogy bűnösök vagytok? A’bűnért pedig eleget kell tenni, vagy e’ vagy másvilágban. Orüllyetek, ha e’ világon végbemén számadástok ; hol az elégtétel könnyebb , és az örök boldogulástokra is szolgál. Bűnösök vagytok! ha a' pártos Angyalok ként vétkezéstek után azontúl lehullottatok volna a" kárhozat’ helyére, vallyon feleselhettetek-e volna az Istennel ? Orüllyetek , hogy a’ ki igazság szerént elfordultt akarattokért örökre elvethetett volna titeket, e’ kereszt, Ínség’ szenvedése által jobbít, tisztít tökéletesít titeket, hogy magához vonnyon.— Mi okra tarttyátok ti a’ viszontagságot a’ boszonkodó Isten’ ha— 4* —