Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

mennyek, hogy igyam ’s egyem-------7 Életemre és lelkemre nem cselekszem e’ dolgot; hanem felfegyverkezem , és viaskodom.” Ezen érzésekre fakasztotta Uriást Vezérének 's társainak példája. S a' mi boldogult társainknak példája minden foganat nélkül fog-e előttünk tündökleni 7 ?

Illy eszköz a’ szentségek’ táplálása is. Elkezdünk-e az Isten’ szolgálattyában gyarlódni? .— Mert ki az , kit az Istennek malasztya egyenlő fenn hordozzon szárnyain ? Ki az , kit vagy a’ kereszt, vagy az emberiség’ terhe néha le ne nyomjon.'' — Tehát ezen Isteni kútforrá- sokban erősítő eledel nyújtatik. A’ mi Templomunknak közepette, melly valóságos paradicsom e’ földön , gyümölcsözik szüntelen az életfája, mellynek csudálatos ereje nekünk erőt és halhatatlanságot ád. ,,A’ kié’kenyeret eszi, ,, úgymond Kristus , megnem hall örökké” Ján. 6: v. 52. Bizonyára illy nagy értelmű eledellel tápláltatván , senki erőtlen nem maradhat, egyébb a’ ki akar.

Illyen eszköz az Istennek erősítő malasz- tya is. Ez megédesíti a’ jámborságnak minden keserűségét; a’ kínok és nyavalyák közti öntiki leginkább csudálatos erejét: valamint a’bal- samfü, melly akkor ereszti-ki erős illy at ty át, ha dörgöltetik. Elhihetilek-e, hogy az irgalmas Isten, az értté harczolóktól segedelmét, az értté munkálódóktól gyámolitását,szűkítse, kik az ő dicsőségét leginkább nevelik? Hogy az, a’ ki a’ roszszakhoz is kegyes, a' jókhoz kegyelmes ne légyen. ’S hogy megszégyenítse azokat, kik ezen csalhatatlan szavaiban bíznak : „Jöjjetek hozzám, úgymond, kik mun» „ kálkodtok , és terhelve vagytok , és én meg- ,, újjítlak titeket” (Mát. 11: v. 28.)?!

— 2Í8 —