Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

mas karjait ágaiban; tinéktek épnek tetézhetik egyedül azért, mivel zöldellik: azonban melly gyakran podva ette annak belét, ’s emésztő féreg rágódik annak töve hegyén ! A’ nagy fának nem többek-e az éltető nedvességrevaló szükségei is nagyságának mértékéhez képest? Tehát sem a’ külső virágzó szín nem bizonysága a’ boldogságnak, mivel minden szerencsének lehet belöl férge ; sem a’ kincsben és hatalmasságban nem áll az elégedés: mivel e- zekkel többekre lévén szükségük , szint olly nehezen tehetnek ők szert az elégedésre, mint más egyéb emberi sorsúak. Ezen vélekedés ellenkezik az Istennek Szentségével is : mivel ö- rökké a’ kisebb rész lévén gazdag és hatalmas, innét az következnék, hogy az Isten a’ legnagyobb részt boldogtalanságra kárhoztatta légyen. Hol vagyon tehát e’megelégedésnek lakhelye?— Bátran merem állítani, hogy egy Isten’ törvénnyétöl függő Kereszténynek szívében. O az, kinek csupán annyi szükségei vágynak , mellyek könnyű szerrel kielégíthetők; őaz, kinek szükségei bizonyosan ki is elégíttetnek.

Engedjétek , hadd beszélhessen ezen igazságról Dávid. „Boldog azon ember, ki az „ Istentelenek’ tanácsán nem járt, hanem az „ Úr’ törvénnyében elmélkedik éjjel, és nappal.u De miért boldog? Mert „lészen mint a’ „fa, melly a’vizek’folyása mellett plántálta- „tott, melly megadja gyümölcsét az ö idejé- ,, ben ; ’s az ő levele einem hull;’s mindenek , ,, a’ mellyeket cselekszik , megszerencsésíttet- nek”i.Zs v, i. Ártatlan ,’s érzékeny rajzolat- tya egy Hív boldogságának l Ügy vagyon igen is: egy illy Jámbornak, minekutánna kereste az Isten’ országát és igazságát , hogy az élet,

— 2Ó4 —