Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

dalmunkra. Hogy a' hazai constitutióval minden hazafi megelégedjék , avagy erőszakoskodás és lázzitás nélkül nyilatkoztassa ott ki, a' hol annak helye, ’s ollykor , midőn annak az ideje, tökéletesebb bélátásit; hogy senki a’jó rendet és békességet, mellytol függ^annak leg főbb java, pártoskodás, es ellenséges szövetkezés által szabadon meg ne zavarhassa; senki a’ törvényes elöljárókon poczkázni, és kivált a’fejedelmek ellen akár káromlásnak mérges nyilait eregetni, akár boszszús fegyverét felemelni, ne merészellye: ezekre két indító okaink vágynak: első az Istennek félelme; a’ második a’ szenvedendő erőszak. Az első származik azon meggyőződésből, hogy a’ nemzeteknek sorsa , ügye , állapottya az Isteni gondviselésnek tárgya lévén , nyilván az ő törvény- alkotmánnyok-is az ő rendelése; hogy ö tette a’ jó rendet, hívséget, és hódolást, e’ földi szükségeinknek ösztöni által , kötelességünkké ; hogy a’ fejedelmek az ő felkenettetett helytar- tóji, sőt Istenek : lehetetlen tehát hogy az, ki az ö gondviselésének csendes és természetes folyamottyán erőszakot tészen ; kiazö szabott rendit és rendeléseit lábbal tapodja; ki az ő Kristusait, és tulajdon mássait megtámodja ; lehetetlen mondám, hogy méltán e’ gonosztettéért megne lakollyon. (104. Zs. v. 14.) íme pedig ezen meg-győződést szerzi míbennünk a* K. Religyió ; ’s melly hathatos légyen az ö meggyőzése, kitetszett ama’ első százodokból, midőn az ö boldog divattyában volt. — Másik eszköz az erőszak, melly a’nyakasokat, és ellenkezőket erőnek erejével-is elhagyott kötelességökre, és tulajdon határjokba kénszeríti. ’S ennek kútfeje a’ polgári igazgatás.