Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

ma józan erliölcset, a’ jótevőinkhez való hála- datosságot: mellyektöl azonban nagy részént függ boldogulásunkba’ polgári törvények nem parancsollyák. A" szülőknek ama’ fontos jó nevelést , mellyen épül a’ Haza’ bátorsága , szerencséje, így vagy amúgy gondolkodása ; a’ tanítóknak hivatallyok’ fedhetetlen tellyesítését, kiknek utasításiból szívják azonban a’ névén- dékek boldog vagy boldogtalan erkölcsöket , csak a’ Religyió kötheti lelki esméretökre. Pa- rancsollya ugyan a’törvény másoknak megnem károsítását, az okozott kárnak helyre hozását; az az a’ szoros igazságot; de a’ jó szívű magaviseletnek mestere nem lehet az. Parancsollya a' másoknak nem háborgatását, de ama felséges erkölcs, a’ megbocsátás , az ö határán kívül esik. Parancsollya az idegen ágyoknak megnem fer- tóztetését; de azon vértüz, mellyel fellobbannak a' szemérmetes orczák minden illetlenségre , nem ázó munkájok. így a’polgári törvény számos boldogulásunkra szükséges dolgokat nem parancsol.

Sót nem-is parancsolhat. Miden parancsolatnak , hogy okos légyen , kell nyomadékjá- nak , azaz jutalmának-islenni. Hol azaz igazgatás e' világon, melly elég hatalommal és tehetséggel bírjon méltó jutalmára mind azon jó tetteknek , mellyek a’ mi javunkat illetik, ’s azon áldozatoknak, mellyeket tesz hazájának eggy derék hazafi? E’ nélkül pedig nem lennének azok egyebek jó szándékú tanácsoknál. Nem szükség, mond valaki, hogy kinek kinek fizetés vagy jószág adassék ezen jutalom’ fejébe , elég ha becsületnek jeleivel tisztelteinek meg. De ez-is lehetséges-e? Mihelyest vala- melly czimer vagy disz közössé válik, azontúl meg szün az külömböztetó jel lenni. ’S a be