Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
hogy az érzékieket az erkölcsiek’ elejbek tenni készek vagyunk. Az isten tehát fogantatásától fogva nem láttya az embert ollyannak, olly jónak, olly erkölcsiségre alkalmatosnak , miilyen volt bölcs kezéből kijöttével •, nem láttya benne az ő eleven képét és hasonlatosságát; láttya ellenben első bimbójában , úgymondván , a' rendeltetésével \aló ellenkezésre a’ készvoltot; mellynél fogva benne van már a’ mag, mihelyt csak szabadakarattyával élhet, arra, hogy erejivel állatiképp’ , tisztádon tiszta érzékien , magához méltatlanul, erkölcsi - törvénytelenül, természeti , s ternnészetfelettvaló rendeltetésivel ellenkezőleg visellye magát : azért nem csak az első embernek a jándékozott, és mirinyájunk- nah szánt rendkivülvaló malasztit szűkíti tőle; nein csak benne kedve nem telik , hanem visz- sza is tetszik voltaképp’ezen megromlott, rendeltetése , ’s erkölcsi törvény ellen élni kész teremtmény ; melly annyi tehetséggel nem bír , hogy Önnön magától ezen el - rendetlenűlé- sét, ezen roszalkodásra készvoltát, megszüntethesse ! Ezekkel igyekeztem én megvilágosítani : honnét légyen konkollyá ez Isten’ földének? bonnét szármozott légyen a’ közönséges emberi romlottság, és az eredendő bűn. Pillantsunk még egyszer viszsza nyomorult és sajnos ügyünkre: természet szerént haragnak fiai mi; szentségtelellek, igazságtalanok magunktól; nyilván elrendetlenedettek ; az érzékiség’ rabszolgái ; ama' szint olly oktalan, melly eró szakos testi kívánságok* játéki , zsákmányba nyavalyáknak martaléki, rothadásnak tápláló eledeli; mi kik önnön indulatinkból a’ jóságra, kivált az erkölcsire, gyarlók vagyunk ; a — 217 -----
