Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
Ezen tiltott gyümölcs’ megettével nem csak magának ártott az első pár ember, hanem minekünk is min nyájunknak , kik tőle szármo- zunk. Hogyhogy? AA ! adhat-e valaki másnak olly természeti épséget , mellyel maga se bír? A' göthös, erőtelen Szülők nem nepize* nek-e magokhoz hasonló magzatokat ? Ez természeti törvény ; mellet tehát csak valóságos csudatétellel az Istennek lehet vala megmásolni ; mellyet azonban ő tenni nem tartozott , ’s azért nem is tett. Tehát mi is min- nyájan Adám’ maradéki elrendetlenült , és felettébb felingerlett testei bírunk ; az újonnan teremtetett emberi lélek vele egyesülésbe jővén , fogantatásakor , nem leli azt többé olly állapotban , miilyenben kellene lennie, 's voltaképp’ volt is elejénten ; nem talállya azt ereinek szabad kifejlődésére képesnek; ebben annak igen nagy ingerelhetösége miatt meggátoltatván. Tehát se az ész, se a’ szabadakarat Önként, illendőképp’ kinem fejtődhetik ; az érzékiség tárgya, a’ mi érezhető, ’s kívánnivaló , igen elevenen hatván leJkiesméretére. Innét van az alsó tehetséginek a’ felsőkön; az érzékiségnek , és kénynek az észen és okos a- karaton kifogása; innét következik ama’ örökül ránk maradott rendel tetésinkre való alkalmatlanságunk is; melly hijánosságunkat tagjainkban vitézkedő kívánságnak nevez bz. Jakab levelének 4« R« t. v. Ezen magunktól nem szármozott romlottságunkat nem tagadhattya senki ; a’ Bölcsel- kedóink önnön magoktól , kijelentés nélkülis, megesrnérték, az eredendő bún’ ellenségi is megengedik , és magunkban olly gyakran, és olly igen érezzük azt, hogy annak szükség volna önnön lelkiesméretével ellenkezni, ki e’tes*
