Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Ezekkel kívántam én azt megvilágosítani; hogy az Isten’ gondviselése az o jámbor szolgái iránt bizonyos, és czáfolhatatlan. Tehát vessük jámbor atyámfiai ezen Istenünk’gondviselésébe tökélletes bizodalommal minden, szorgalmatosságunkat; ezt javasollya Sz. Péter i. L. V. v. 7.

Hogy is cselekedhetnénk mi másképp* A A! kiket az Evangelium oily felséges érzésekre gerjeszt; kik egy édes név alatt esmérjük Istenünket; kik mindennapi imádságunkat e- zen bejárással kezdjük: Atyánk, ki vagy mennyekben! Azon nyughatatlanság’ és bátortalanságban éljünk-e mi is mint a* pogányok ? Az 0 Istenök ollyan, kinek szeme van, és nem lát ; füle van , és mégse hall: mint Dávid mondja ; a’ mi Istenünk ellenben, úgy szólván, e- gészen szóllás és hallás. Az o Istenök múlat a’ korcsmában; útazhat, vagy alhatik, mint Illés mondá : a’ mienk velünk van, és vigyáz mind untalan. O valóban egészen az , a’ki volt Jésus. Ezen szeretetre méltó Jésus, legnagyobb szükségben élvén, nem lévén annyia , hová fejét leha jtsa, soha magáról nem gondoskodott, anagán meg nem könyörült; fel vetvén pedig szemeit a' sokaságra, melly harmadnap’ füg-/ gött ajakitól, 's ki fogyott élelméből, gondoskodott és könyörült rajta (Ján. 6). Úgy az Isteni Gondviselő is. — Vagy talán nagyoffb e- reje van szíveteken a’természetnek ? Tehát kihívlak : lássátok melly felséges, melly dicső, melly rendes az ég’ boltozattya ? Hol van annak fund amento ma , hol vannak az oszlopok , a’ niellyek azt tarttyák? Ha mind ezek a’ csillagok, mellyeket láttok, még annyi napok, és bújdosó testek forognak ő körúlöttök is, micsoda erő szegezte azokat a’ kiterjesztett erős— 207 ---