Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

esek! e’ hántorgatott okosságtokat? Azt felelitek-e, hogy ez érett fontolástoknak, és gya- koroltt elméteknek szüleménnyé? Légyen úgy: de ki adott nektek erőt annak érlelésére, 's gyakorlására? ki adta a’ gazdagabb születést, inellyhez képest tökélletes nevelésre, okosabb és tapasztaltabb társaságra , és szövetségre szerencsétek lón? Hi adta, hogy ezen sokféle tudományokban előbb lépett században éljetek? Ki adta szülőiteknek a’ tehetséget, neve- léstek’ illy szerencsés vezérlésére? Ki adta végre ama’ szerencsés tulajdonságtokat: a’ szor- galmatosságot, kedvet, elevenséget, értelmet magatok tökélletesítésére , mellyek nélkül minden igyekezete nevelőiteknek hijános maradott volna? Ezek mind sajátítok - e ? —- Azt a’ balgatag feleletet reményiem nem adjátok , hogy ezek mind természet’ ajándéki; se nem lesztek olly ostobák mint az oktalan Gyermekek , kik a’ meleg szobát a’ kályhának tulajdoníttyák; mivel ez által a’ kérdés megnem fejtetik, hanem csak számosabbítatik. Nem a’ természet’ szerzőjétől vettétek - e mindezeket? Ha pedig vettétek ; mit dicsekedtök , mintha nem vettétek volna (1 Kór. 4 • v. 7-)? Mintegy bálada- tosságból akarjátok-e annak gondviselése’ es- méretét nyakatokból lerázni ?

Szerelmesim ! imádjuk mi bizodalommal, siessünk ezen Gondviselőnk’ karjai közzé , ki mindenhatóságának mindenütt és mindenben illy fényes bizonyságát hagyta. Ti azonban AA ! a’ ti arany ezüst kincseitekben bíztok? Fordíttsatok egy józan pillantást e’világ’piacz- czára : mivé lesznek e’ szerencse’ javai, mellyek titeket magokhoz hódítanak ? A’ * szűk szorult idők megemésztik azokat; a’rósz elfajúltt gyér-