Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

201

’s a’ roszból is jót hozhasson - ki ? Másk'épp’ az Isten nem volna többé Isten, legfőbb Valóság.

De ezen kihozás, mellyet e’ világi egyesülésből következtetnek némellyek, tulajdon tapasztalásunkkal is ellenkezik. Annyi bizonyos, hogy az okoskodás, alkalmatos létéi, és szor- galmatosság mindétig haszonnal járnak; de nem járnak szükségképpen olly haszonnal , mellyet mi azoktól remélhetnénk. A’ mindennapi tapasztalás bizonyíttya , hogy minden tulajdonságunk által is csak akkor tehetünk szert feltett czélunkra, midőn azokkal alkalmatos iiörnyülállásokban élhetünk. Mi kévésé vannak pedig e’ környűlállások hatalmunkban!? Egyetlen egy példát mondok tulajdon tapasztalásunkból. Hány ezeren mindennémü alkalmatos voltok’ ellenére is szert nem tehetnek azon kellemetesebb , és becsesb sorsra, melly- re törekednek ? Hanem minden jeles tulajdon- ságik mellett is az esméretlenség’ és csekélység’ porában hevernek ! Holott mások félannyi tehetségekkel se bírván a’ szerencse , és méltóság’ polczára emelkednek. Ennek oka az, hogy amazoknak fénnyök mintegy véka alatt tün- doklik, a’ másoké ellenben a’ gyertyatartón; honnét ezek könnyen a’ jutalmazok’ szemébe tűnhetnek, s olly környűlállásokban élnek, mellyekben tehetségüket megesmértethetik; amazok se születésük, se nyert örökjük, se társalkodások által jelesebb érdemeiket napszínre nem hozhattyák. Ki meri pedig azt állítani maga felől, hogy a’ környűlállások hatalmában állanak ? Tőlünk függ-e az idő , hogy éppen ollykor lépjünk elő tehetségünk’bizonyságival, melly legalkalmatosabb ? Tőlünk függ- e a’ hely, hogy éppen ott fénylyünk díszein-