Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
kűl ki kormányozná; gyomor nélkül ki táplálná és elevenítené a’ munkás tagokat, a’kezeket, slábokat?! Tehát véghetetlen bölcs az Istennek ama rendelése , mellyel szükségessé teszi az alacsonabbaknak, hogy a’nagyobbaktól és gazdagabbaktól fügjenek , kiknek pénzük , segítségük, és pártfogások nélkül a’ társasági életben el nem lehetnek. Emezek pedig; hogy eine nyomják amazokat, kiknek munkálok és szolgálattyok nélkül fénnyókre , és álla- pöttyök’ kellemetességére szert nem tehetnek. Mivel így foglalatoskodtattya, és szövetkez- teti egymással Öszve a* társokat külcsünüsen. Mi lehet bölcsebb rendelés , mint azon kü- lömböző sors , mellyben élteti az Isten a’ Gonoszokat és Jámborokat? Néha, ha vidám napokat derít a’ Jámborokra, azt azért; hogy ö- ket magához kapcsollya , és jutalmazza ; ha bús fellegekkel vonja-bé egüket, azt azért: hogy e’ világi életnek rendetlen kívánságától elsza- kaszsza, és ama' Őrükké változhatatlan életnek sóhajtására gerjeszsze. A’Gonosz itt néha hosz- szaspállyát fut a' szerencsének mezején, hogy annál inkább magába térhessen, holmi jótettének itt jutalmát vegye, és kinyilatkoztas- sék benne az Isten’igazsága egész mértékében. Néha pedig éppen a’ gyönyörűségek’ öléből ragadtatik a’ halálra: ne hogy a’ czinkosság büntetlenül maradni látszék. Néha egy Jámbornak megszámosíttya élete' napjait, hogy alkalmatosságot adjon néki az érdemek’ gyűjtésére, a’ világnak pedig példát a' serkentésre. Néha ismét az élet’ tavaszszában szakasztya-ki a’ serdülő ifjat, hogy a’ gonaszság eine fordítsa értelmét. Az elfajzott 's gonoszkodó gyermekekből neve! az Isten többnyire veszszöt a’ gondatlan 13 *
