Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

szomjúságodban , ki érettünk eczettel és epével itattál; ki ne ruházna szívesen tégedet , ki érettünk megmezíteleníttettél a' keresztfán , ki ne segítene te rajtad , kit a' jótévoség vitt a’ kínszenvedésre? ki ne szeretne tégedet, ki saját lelkedet adád a’ tieidért?: Valaki tehát becsüli Jésust itt a’ keresztfán, tegyen jót felebarátival az ó nevében.

Melly különös , melly számos javaknak héjjá val van tehát az olly elfajult szív, a’ melly szűkölködő Attyafiainak Ínségén nem tud kö- könyörülni. Megtapodja ama vérszeréntvaló Atyafiság’ szavát, melly másképp' az égig felszokott kiáltani: megfosztatik ama legérzékenyebb örömtől, melly legközelebbvaló a'mennyei örömhöz; megszégyeníti Őtet naponként ama’ feje felett világoskodó Isten'napja ; a’legdicsőségesebb Istenfiának neve ötét nem illeti; nem dicsekedhetik valaha, hogy mennyei jó- tévöjével legkissebb jót tett volna : és méltó lesz valaha ama’ igaz Bírónak e’ panaszos szavait venni: éheztem, s nem adtatok ennem; szomjúhoztam , és nem adtatok innom,- mezítelen voltam , és nem fedeztetek engem’: men- nyetek-el átkozottak az örökkévaló tüzbe.

— 188 —

Oh ! de sokkal más reménységgel vagyok én a’ hívek buzgóságáról, mintsem én elhi- hessem , hogy az Istennek ezen rettentő Ítélete valamikor ő rajtok is bétellyesedjék. Látom én Hallgatóim' hajlandóságát. Olvasom ábrá- zattyokból, tudom sóhajtásokból, hogy kiki melegen érzi szívében, hogy a' hit nélkül lehetetlen az Istennek kedvesnek lenni; pedig egy alázatos és jótévő hit nélkül. Ha azonban ta-