Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

i85

átollyátok az Istennek dicsőségét hirdetni en» nek méltósága szerént; és a’ mi legnagyobb képtelenség bennetek az Istentől elragadván Istenségét , a’ ti gyarló eszeteket istenítitek- meg. —

Bűnös emberek ! imádjátok ötét míg az idő szolgál ama poklossal mondván: „ Uram ha akarsz megtisztíthatsz engem'! Kérjétek ötét: Péterre] , ha talám meghalgat titeket : Uram , Öregbítsd az én hitemet !--------Kezdem második részét beszédemnek.

Az olaj az, a' mi a' lámpásnak mind élelmet ád , mind érdemet; a’ napot az Ő világitó fénnyéért, és tenyésztetö erejéért becsűl- lyük , és áldjuk. így a’ hitnek lámpása is a’ jótétemények’olaj ja nélkül el veszti élelmét, és érdemét; a’ hit' fényes napját csak az ö jótévő munkai magasztallyák. A’jó cselekedetek'gyakorlásában , kivált szűkölködő Atyánkfiái iránt, áll tehát másodszor a' mi keresztény hitünk’ dicsősége az Isten előtt.

Hogy erre készséggel indúllyon szívünk , elégségesnek vélném én erre azt egyedül, ha mi egy nemes gondolattal szűkölködő atyánkfiainak képökre sütnénk szemeinket; és bennük testvérünket , és azon képet megesmér- nénk , meilyet velek egygy ütt vettünk a’ Teremtönk ajándékából« Ezekre figyelmezett, ezeket vette jógondolóra a' Rafarnaumi Százodos; e- zek bírták gyötrődő szolgájának gyámolítására. Ámbár a’ Gondviselés szolgává rendelte is ő- tet , de azért az Isten’ képe ö szint úgy valamint én; mi tagadás benne ? az én testvérem, ’s atyámfia ő : megvessem-e az Isten’ képét es hasonlatosságát? Az én testvéremet és atyám