Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

— i47 — gyiónk , nem csupa emberi szerzemény. Olly mennyei fénnyel tündoklik az, olly igen szem­be tűnnek azon az Isten’ uj jának nyomai, hogy mintegy lehetetlen azt észre nem venni. Akár Jésus tudománnyát fontoljuk bár meg, mel- ]yet hirdet vala ; akár az akadályokat, mellyek* ellenére az elterjed vala ; akár az eszközöket , mellyek a’ végre fordíttattah ; akár annak áll­hatatos fennmaradását ; mindenkor csuda , és Istentől egyedül kitelhető dolgokat szemlé­lünk. Ügy tetszik elidegenítőbb tudományt gondolni se lehet, Jésusénál: és mégis beho- zatik az; soha semmi tudomány’ kiterjedésé­nek több és nagyobb akadályok nem tétettek, és alkalmatlanabbaknak nem látszattak eszkö­zei , mint Kristusénak , mégis .hirtelen az egész •világra kihat az; soha egy szerzemény se állott annyi viszontagságokat ki, és még-is más emberi szerzemények megváltoztak, vagy egé­szen oda lettek , csak Jésusé maradott fenn e- zernyi viszontagságinak ellenére épen, ’s vál­tozás nélkül mind e'ddig. Ezen tekéntetekre nézve vallom én, hogy a’ Jésustól szerzett Religyió , a’ mi Keresztény Religyiónk, valóban Isteni. Mert csak az Is­ten hozhatta azt bé elejénten ; ez lészen első : csak az Isten terjeszthette aztolly hirtelen-ki; ez második; csak az Isten tarthatta azt mind­eddig fenn ; ez harmadik része beszédemnek. — Mivel felettébb méltó erről meggyőződnünk, hogy a’ mi Keresztény Religyiónk Isteni : mert ezáltal egyszerre bizonyosokká válnak keresz­tény kötelességeink ; bizonyosokká válnak a- zon jutalmak is, mellyek a’ jeles erkölcsnek kitétettek; bizonyosokká válnak azon bünte­tések is, mellyekkel a' gonoszság fenyíttetik: 10 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom