Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

korában megbatározott szabásokon, minden tétovázás, botlás, és szavának másolása, vagy" változtatása nélkül szóll; megnyitván száját a’ bölcsességnek pataki áradnak abból; tudja, a’ mit az Akadémia, a’ mit az Areopagus, a’ mit a’ Szanhedrion nem tudott. Vallyátok-meg Józanok ! ezen szegénységben neveltetett, tanulatlan Jésus hogy’ tehetett szert e’ felséges tudományra, mellyre egy halandó se , ha csupa ember? —- Honnét van az, hogy Jésus Szentsége olly tiszta, olly állhatatos, mellyben az emberi változódásnak, és gyarlóságnak nyoma sincsen ; eggy közönséges, eggyügyü , természeti , felséges szentség, mellyet olly nagyság , tekéntet, méltóság késór és diszesít , miilyen az Istené; honnét van ez? Honnét van az, hogy a’ legderékebb Férjfiak, kiknek emlékezetük fenn maradott, ha nem egyben , másban megcsúszarnodtak ; a’ leg jelesebb er- kölcsmesterek elütöttek életökkel útmutatásoktól ; Jésus ellenben valamiket tanított, bé-is tellyesített, sőt többet is tett példánkra, hogy sem tanitott. A’ szédelgő elmék ama’ vakmerő feltételre vetemedtek, hogy az ő legszentebb erkölcstudómányában, tetszésük szerént el-csa* varván annak értelmét, gáncsot találjanak , vagy mássát adják önnön magoktól : de a- zon magok’ el-szánására senkinek se jött még kedve, hogy úgy éllyen, szenvedjen, és hal- jonmeg mint Jésus tudománnyának bizonyságára. Ezt, mondom , senki se merte még próbálni : mert nyilván a’ próba nagyobbra vinné az o fényét. Ah ! szerelmesirm, Jésusnak rendkivűlvalótudománnya,és erkölcse szívünkre,és lelkünkre hatván,tegyünk azért mi vallást ama’ mostani hitetlenek’ fejedelmével : ,,Hol ,, az az ember,, hol az a’ bölcs, a’ ki minden Egyházi Beszéd. I. Rész.