Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tán és kérdezvén citet ," úgy mond ai Éván-« geliurn. $

Oh melly boldogok lettünk mi ezen Isteni tanítónk’ oktatása által l mik volnánk nála nélkül ? melly nyomorultak ! minden bizonyos kilátás nélkül ? minden világosság nélkül, minden vigasztalás nélkül volnánk , ha az Istenfia magára nem válalta volna oktatásunkat* Ama erkölcs-törvény , mellyel Ö kihirdetett, nyiiván magában foglallya mindennémü kötelességin- ket, és már tudjuk, mihez kellessék tartanunk magunkat; azon szükségeinket - is kipótollya , mellyekkel bajoskodtunk egyszer'smind. Azaz: azo er kölcstörvénnye tökélletes, Isteni: ez lesz tárgya beszédemnek. Valóban a’ mi Jesu- sunk’ erkölcstörvénnye tökéi letes , Isteni: mert minden kötelességinket héjánosság nélkül ma- gában foglallya : ez lészen első ; a’ mi Jésusunk’ erkölcstörvénnye tökélletes, Isteni: mert leg hathatósabb indító okok által hódít minket kö- telességink’. teliyesitésére : ez lesz második része beszédemnek*

A’ mi szívünk ne hódúljon-e nagyobb készséggel kötelességink’ teliyesitésére , ha meg győződik, hogy erkölcs törvényünk tökélletes Isteni ? Ezen értekezésnél alig illethet jobban eggy is titeket : azért fejtegetésemre , kérlek fi-' gyelmezzetek.

A’ minn a’ világi bölcsesség fiijába mester* kedett, azt véghez vitte Jésus , egy tökélletes erkölcstörvényt adván emberi nemzetünknek. Megvallom én azt , hogy a’ világi Bölcseink szép útmutatást tettek az erkölcs - törvénnyé- ben , de tudva való, hogy minden hibát és hé- jánosságot el nem kerülhetének ; s csak időt vesztegetnék én, ha az Ó fogyatkozáslkat eló

9 *