Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

jegy’ fénnyé szemükbe tűnt, megfeledkeznek ók rangjokról, tudományokról, és bálvánnyaik- ról. Mihelyt megtudák , hogy a’ Királyok’ Királlyá született Juda-országában , azontúl útra szánák ók magokat. Hiába monda vala nékik az emberi ész, hogy egy bizonytalan égi jegy' jelenésére útnak eredni, bölcseségökkel ellenkező lépés volna tölök; hogy Felségükhöz illetlen dolog volna, országról országra, városról városra szarándokoskodniok ; sőt rnás hatalmasságok előtt könnyen gyanúba is ejthetnék magokat; hogy méltóságok magával hozza, hogy másoktól szedjenek adót, ők senkinek se adjanak ; hogy igazság szerént fogván a’ kor- mányhoz , más Királyokkal ne törődjenek , kivált egy Királyfival, kivel tulajdon népe se gondol ; hogy magokat veszedelemnek , tarto- mánnyokat pusztúlásnak , népüket zenebona* nak teszik-ki, ha ezen hoszszú útnak erednek. — Hogy’ feledkezhettek ők-meg mind ezekről? kérd Sz. Bernárd; az Isteni maiasztal hív munkálkodás adta szívükbe: hogy a' valóságos bölcsesség az Isteni gondviselésrevaió bocsátko- zásban áll; hogy azon Isten, ki illy csudálatosán tudta őket híni , vezérleni, és védelmezni is fogja tudni országokkal, és népükkel e- gyütt; hogy a' Királyoknak legfőbb kötelességük annak hódolni , kitől vették koronájokat; hogy ama jövevények igen szerencsések lennének , kik pártoskodó alattvalói helyett Királ- Jyoknak fogadnák őtet; hogy okosság, dicsőség, és boldogság azoknak érdemük , kik az ö Istenüket egész szívből keresik. Eltökéllik csak ugyan magokat az útnak indulásra.

De miért kelletik ki is útazniok hazájok- ból ? Az Isteni kegyelem bizonyos helyekhez vagyon-e kötve? Csak Jesus’ jászolánál oszta— 119 —