Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tánna mesterséges szineskedéstekkel eltévesztettétek, azon kilátástól-is megfosztottátok ö- ket, mellyel a’ hit nyújt szivük’ nyugodalmára* A kik egyszer a’ hitnek ellene mondottak, kétségbe esem én, hogy azok valaha meg térjenek, és felleljék leikök’nyugodalmát. Az ö szívok köröskörül ellévénsánczolva,hozzája nent férhetni. Hogy' és mivel lehessen azt meg érdekelni? Az Isteni irgalmassággal biztassam-e azt, ki se Isteni irgalmasságot, se gondviselést nem hiszen ? A’ keresztre tekéntessem-e o- tet , eme tekéntetünk’ legfelségesebb tárgyára , mellyet ö kinevet, és mocskol 7 Vagy a’pokol’ küszöpére vezessem-e otet, és az örökkévalósággal rettentsem, melly ö előtte mese , és képtelenség? Valóban a’ hitetlennek megtérni, s kivántt nyugodalmára szert tenni lehetetlen; a' megátolkodás és örök kárhozat az o szerencsétlen sorsa. — Ellenben: bár melly szönyü légyen valakinek balgatagsága, ha torkig merült is a’ gonoszságokban: én annak megterheléséről, és üdvösségéről kétségbe nem esem , míg a' hit’ drága magva einem fojtatott benne. Még gyökeret verhet az ; és kívánt gyü- mölcsöt-is hozhat. Eggy jámbor feddés, eggy épületes könyv’ olvasása , vagy valamally véletlen szomorú eset felébreszti mély álmából. A' hit szikrája könnyen íellobbanik benne; hasonló az, t. i. a'Babilóniai fogságkor elásatott szent tűzhöz; melly számos esztendők' elfolyá- sa utánn onnét edénnyéböl kivétetvén, és az oltárra tétetvén, a’ napnak sugáritól meg- gyultt. Hadd érje csak-meg az igazságnak napja ezen bűnös szívben pislogó szikrát , azontúl 6 is lángot vet , és fog az örök életre fé- nyeskedni.