Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

van, hogy’ tudott volna az előhozni , mikor maga a’ rendetlenség’ oka szokott lenni ? Leg­alább az okosságot a' nem okosság szülhette- e? Az is fundamentom nélkül való, hogy a' dolgoknak elementomi megvoltak öröktől fog­va ; 's úgy fejtödvén-ki magokból formát ad­tak a’ dolgoknak. Mert: hát ez az eredeti ma­teria hol vette magát? Hát ezt a’ csudálatos eszközlést ki tette belé ? Hol vette magát a’ mozgás' törvénye a’ kifejtődzött dolgokban? Mi adta azt ezekbe , mi dón ők természetesen mozdúlhatatlanok ? Hol vették ezt az esmé- retet , 's ösztönt, hogy így mennyének ösz- ve, a' mint öszvemennek ; hogy ezt a’ kü- lömbféle , 's a’ dolgok’természetéhez illő czélt tegyék rnagokba a’ dolgokba is, mellyel ezek úgy bírnak , hogy az egészre nézve örökös hármoniában állanak ? Mi indította útnak ama véghetetlen testeket, 's a' mi földünket? Vallyon a' mozgás’ elementoma lehetett-e olly nagy, hogy ezen megmérhetetlen testeket az örökkévaló, és egyforma mozgásba hozhas­sa?! — Mivel az emberi ész bizonyos czé- lokra valóképp’ elrendeltetve semmit se gon­dolhat egy szakadakaratú, és értelmes Szerző nélkül általyában : e’ világban pedig a’czélok- nak teméntelen a’ gazdagsága , és azoknak esz­közlésében kitelhetőleg nagy a’gazdálkodás és együgyüség : nyilván azoknak véghetetlen ér­telmű, és szabad szerzőjének szükség lennie , kinek neve Isten ! Valóban tehát az egek az Isten’ dicsősé­gét beszéllik; 's az ő keze' alkotmánnyát hir­deti az erősség (8. Zs. v. 2 ) Hogyan beszél­lik? Hogyan hirdetik? Nem olly az Ő szobá­sok, nem olly az ö beszédjek , hogy szaVok ne hallattassék (ott v. 4.) : hanem olly felsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom