Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tagság szült, és az oktalanság nyelvére vett: ,, hiszem az Isten irgalmas ; az Istenfia kínt ha- ,, Iáit szenvedvén érttünk, esmérvén gyariósá- ,, gunkat is, nem hagygya drága vérét hiába ,, veszni.— Ah! miuden egyéb aránt helyesen és okosan ítélvén, hogyhogy’ ítélhettek illyen vakmerőén , és oktalanul az egy üdvösségtek’ dolgában?! Ah! ha a’ ti üdvösségtek olly könnyű dolog, miképp adhatta az Istenfia a’ megtestesülésre magát? Ha a’ ti üdvösségtek olly kevésből álló , miért vetette az Istenember magát annyi munkák’ terhek’ és szenvedések alá ? Ha olly könnyen szert tehetni az üdvösségre, miért kíván a' mennyei Atya olly sokat tulajdon Fiától ? Hogy’hirdetheti annak úttyát Isteni Mesterünk olly sanyarúnak : hogy szoros a’ kapu, keskeny az út, melly az örök é- letre viszen (Mát. 7: v. 13.); és az erőszak- tévők ragadják azt-el (Mát. 11 : v. 12.)? Ha a' menyország olly olcsó , hogy' vallhatta Sz. Pál , hogy ama* Istenember se mehete abba - bé , még a’ szenvedés’ kelhét fenékig kinem üresí- tette, és a’ keresztnek sullyát egészen nem viselte. Ha olly könnyen szert tehetni az üdvösségre , miért mondotta Jésus , hogy arra távúi se tesznek annyian szert, mint némellyek gon- dollyák? Miért mondá Sz. Pál , hogy a’ pályafutók közül nem minnyájan kapják-el a' jutalmat. (i. Kor. 9 : v. 24.) ? ?

Valóban: vagy az Isten csalatkozik, vagy a* világ van tévelygésben. De az Isten’ igéje einem múlhat; a' kik ezt még se hiszik, meg* tapasztallyák valaha szerentsátlenségökre ; csak hogy későn ; amott a’ sírontúl ; az örökség’ kü- szöpén , honnét nem térhetnek viszsza ; halálos ágyokban, midőn oda lesz minden; azon pd- lantatban , midőn ittvaló álmodozásokból az