Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
Tóldalék. munkálkodtak, ’s írásaik által is közzíílök némelyek elhíresedtek. Az ellenkezőkkel való vetélkedés nem engedte ugyan, hogy ezen Tudósaink magokat egyenesenn tsak a’ Szent írásnak olvasására és magyarázd, sara adják: mindazáltal mindenkor szemek előtt tartották ezek a’ Szent írást, a’ mit mutat a’ Dévai példája is, a’ ki Fabernek sok ellenvetésire a’ Szent írásból felelt. Mi* helyt tsak valamennyire lábra kapott a Reformatio : azonnal vállalkoztak olyanok , kik a’ Sz. írás Magyar fordítás által való világosításához kezdettek. Ilyen volt Kom- játi Benedek, a’ ki 1533-bann kiadta a Szent Pál Leveleinek Magyar fordítását, 1541 benn pedig Erdősi János az egész Új Testamentomot. Heltai Gáspár, 1551-től fogva 1561-ig, Társaival együtt Erdély- benn Kolo’sváratt az egész Ó és Üj Testa- mentomi Sz. írást Magyar nyelvre fordítva kiadta. Magyar Országonn pedig, GÖntz mellett, Vi’solybann, Károli Gáspár, Gön* tzi Prédikátor és Esperest, a’ ki mind Német Országonn, mind Helvétziábann tanúit vó.'t, a’ ’Sidóból és Görögből megfordítva magyarul kiadta a’ Bibliát, 1589. és 1590- benn. Lásd ezeket oda feljebb. A’ Prédikátorok a’ nép előtt magya- rázvánn a’ Sz. írást, reáadták magokat az Exegesisre. Nevezetesek voltak erről a’ Reformatio Századjábann a’ Debreczeni Prédikátorok, ezek között nevezetesenn Melius Péter, Félegyházi Tamás, és Göntzi György. Melius Péter, (ki 1572-benn hóit meg, és a’ Czegléd Üttzai temetőbe ternettetett el), a’ ’Sidó, Görög, Arabs nyelveket jól tudta. — Az Alkoránt ezzel akarta Magyarra R 4 forr 263
