Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
Az Üj Testamentomi 542-dik észt. előtt íródott, és azok közzűl a’ Kézírások hözzül való, melyek 596- bann, Alexandriábann , az új Syrus Fordítással egybe hasonlítódtak. megnézték Küster, Wetstein, és Griesbach. Magyarázatok vágynak a’ szélire írva, nagy betűkkel accentusok nélkül; mely betűk formáját megmutatták Montfaucon, és Blanchini. Griesbach azt ítéli erről a’Kézírásról, hogy a’ Textusnak legrégibb Alexandriai ttecen- sidját követi, a’ mely tisztábbann van eb- benn, mint más akármely Kézírásbann. 2-dik Pari’si Kézírás Steph. y Reg. régenn. 2gói. most 62. négy szegtetű formájú. pergam, mind egyik levél két Colum- nára van osztva, benne vágynak a’ IV Ev. A’ betűk öreg betűk ugyan, de hoszszúká- sok és szűkek, melyek a1 IX dik Századra mutatnak. Wetstein a’ VII dik Századra viszi. Néhutt az accentusok fel vannak rakva; ebből Griesbach azt ítéli, hogy egy régi Exemplárról íródott le, metybenn nem voltak mindenütt accentusok. Hellyel hellyel híjjá van; vágynak benne írásbeli hibák is. Griesbach az Alexandriai Famíliára viszi, és úgy gondolkozik felőle, hogy ennek a’ Kézírásnak leírójának kezébenn sok exemplárok voltak; vagy egy olyan Kézírásnak vette hasznát, melynek széleinu Jegyzések voltak. Wetst. és Griesb. az Evangy. L. betű alatt van. Lásd Griesbach. Symb Crit. T. I. — ’s a’ t. Pári’siak. Po'sonyi. Bizantziuminak is mondódik. mivel a’ Bizantziumi Uralkodótól III. Ale- xiustól, 1183 bann vevődött. Megvan benne a’ 4 Evangyéliom, W. és Griesbach, Só. Nr. megnézte BeDgel, és róla így ír ia *P“ 73
