Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

bői lehettek először valamely kissebb Gyűjtemények , és ezeket olvasták a’ Gyülekezet előtt.

2. Midőnn a’ második Századbann, az ügy mondatott Eretnekek, az Apostolok neve alatt külömböző Apostoli munkákat költöttek, és hírlellek: akkor az Ekklé’siák Tanítóinak, kik ennek a’ rosznak gátat akartak vetni, meg kellett a’ valóságos Könyveket a’ költött írásoktól kiilömböz- tetni. így kezdették az Üj Testamentomi Szent Könyveket, meghatározni; látvánn pedig, hogy az O Testamentomi írások Törvényre és Prófétákra osztódnak: ők is az Üj Testamentomot Evagyéliomokra, és Apostolokra osztották. Az Evangyéliomi nevezet alatt a’ 4 Evangyéliomot értették. Kiért Irenaeus III. jí. tsak ebből a’ négyből citál. Ammccius, és Tatianus is, tsak négyből tsináltak hármóniát. Hanem az Apostoli Levél mennyi volt, nem lehet bi- zonyosann meghatározni. Mert még a7 3 dik sőt a’ 4-dik Századbann is kii'ömhözó volt a’ Keresztyéneknek erről való ítélettételek.

,3. Nagyobbá lett ez a7 Gyűjtemény: hozzája tevődvéun az Ekklé’siai Tanítók által más olyan Könyvek is, melyeknek Apostoli eredete, és haszna nyilvánnvaió- vá lett. De Törvény gyanánt soha sem voltak az ilyen Tanítóknak ítéleti, és az Ekklé’siáknak szokási. Sőt nagy és szembe tűnő külömbözés volt erre nézve, a’ nagyobb és nevezetesebb Ekkié’siák között is: úgy mindazáltal, hogy az Ekklé’siai egygyesség megvolt, és a’ közönséges Keresztyén Hitre nézve nem külömböztek egymástól. A7 Deákok p. o. sokáig nem vették

50 Az Üj Testamentomi Könyvek