Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

e'' ’ Sidós Görög nyelvnek kellett lenni az Úi Testamentomi nyelvnek; mert a’ tob. bi íróknak, kik ez időbenn voltak a' 'S<- dók között, a’ nyelvek ilyen: úgyde ’Sidós Görög nyelv van abbann. Továbbá:

d) ydz Úi Testamentomi írásokból a Szerzők együ yíisége'nek kell láttzani; mert azok a’ külső dolgokbann nem voltak tanúk emberek: ez is éppenn így van. Mindenütt láttzik a’ Máié, Márk, Lukáts, János, Pcter, Jakab egvügyüsége. Előadják ezek a’ dolgot együgyűenn, jó lélekkel, minden mesterség nélkül. Az egy Pál közöltök az, a1 ki úgy láttzik, hogy nénol mesterséggel köti öszve az okoskodást; mivel ez a’ Gamaliel lábainál tanulta a’ ’Sidó Tixeologiát, és Philosophiát.

e) Valóságos eredetet mutat az is, hogy a’ külső Históriát is sok helyekenn mege n- lítik az Uj 1 estamentomot írók: p. o. a* Jézus Augustus Császár idejéoeun születik ^ Pilátus alatt szenved, Pál Festus és Félix Tisztartók eleibe állítódik; hogy ekkor fel volt \Sidó Ország osztva Judaeára, Sama- riára, és Galileara. Judaea és Samária Kómái Tisztartók által igazgatódon; Galileit pedig Heródes Antipás bírta; hogy meg sok helyekről feljártak a’ ’Sidók az Innepre Jé- ru’salembe. Lásd a’ Less feljebb említett Írását óid. 435. Ezek együtt vevődvenn, anuyit mutatnak, hogy az Új Testamentomi Könyvek, egytől egyig, a' Római Császári Birodalom első Századjábann íródtak.

§. 20. Tolánd, (Anglus, megholt 1722- benn) az Amyntor;ábann, sive Defeusio Vitae Miitoai, ezeket az ellenvetéseket té- C 3 szí

Valóságos apostoli 'Eredetekről. 4*