Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
ta mind egyik. Egyébaránt, a’ mi a’ maga ítéletit illeti Eusebiusnak az Új Testamen- tomi Könyvek felöl, azokbann nagy részt \rettek az ö magános vélekedési , principi- umi - Dogmái, melyre elég bizonyság a’ Mennyei Jelentésekről való ítélete: holott láthatta, hogy ezt Origeues, és mások Ori- genes elölt, valóságos és szent Könyvnek tartották, §. 13. A’ negyedik Század közepénn, 364 benn tartódott Napkeletenn Gyűlés JLaodiceábann , melynek 59 dik Canonjabacn ez végezódöit: A’ Gyülekezet előtt nem szabaü olvasni azokat a’ könyveket , melyek nem Canor.icusok; a’ 60 dik Canon- bann pedig Catalogussát adták a’ Szent Könyveknek, melyből tsak a’ meunyei Jelentések Könyve maradt ki. Hihetőena nem históriai okból, hanem a’ Chiiiasmusért, melyet némelyek az Apocalypsisból támogatlak. Kifogása vari ugyan Spitlernek ez ellen a’ Cánon ellene): de, ha erre nem építenénk is , az akkori írók említik mind egyik Üj Testamentomi Könyvet, p. o. Athanasius b). Hasonloképpenn említette a’ Jéru’sálemi Cyrillus is; fsak a’ Janos Jelentésit nem c) ; bizonyosann ez is a’ feljebb említett ok miatt. Epiphanius is, hasonló- kóppenn IV. Századbeli Görög író, nevezte mind 32 Az Új Testamentomi Könyveknek a) Spitler kritische Untersuchung der 60-en Laodicenischen Kanons. b) ln Epistol. Test. 39. Opp. Tom. II. p. 58. c) ln Catech. IV. Sőt más helyett is in Catech. 15. ezt Apocryphus írásnak tartja.