Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

nak, (Sarites Pagnin, Olasz, Luccai Domi- nicanus, megholt 1536.) Menochiusnak (Jézus Szerzetéből való), Ttrinusnak, Cornelius a Lapide nek (Jesuita, mortuus Romae, 1637.), az egész Sz. írásra való Magyarázati. Kikről ugyan Jahn a’ Herrn* 171. óid. ezt írja: ,, multorum adhucdum manibus ,, tenuntur, sed vitiis omnis generis scatent.“ Valamint a’ Calmet (ex Ordine S. Benedicti) nevezetes Literarius Commentariussá- ról is ezt mondja: „Ipse quoque Calmet, ,, ab omnibus laudatus , non otfert nisi di- ,, versas antiquorum et recentiorum inter- ,, pretationes maxima ex parte mysticas.“ Nevezetesek ezekenn kívül, a1 Római Gátból ícus Keresztyének között,-e’ következőknek, Arias Montanus, Morinus, Fr. Ka- tablus, Cardin. Caje tanús (Elucid. in Pauli Episí. Paraphr. in Math, et Joh. melyeket nagyra betsűl Simon) Sadnletus Titelmann, Isid. Clarius, Nie. Zeger, Joh. Gagneus (az Új Test. írt Comment, a’ ki a’ Görög Pátereknek nagyobb tudományt tulajdonít, mint a’ Deákoknak. Ezt is ritka esmerte meg, nem is igen polemizál a’ Commentar.); Estius (írt Comtnentariust a’ Pál Leveleire. .A’ Varians Lecsókra figyelmetes. a’ Vulga- tát is nem befsűli mód nélkül); Serarius, (Lotharing. Jesuita, m. h. 1Ó04. ); Gretserus (Jesuita Ingolstad. 1625.); Dupin , Doctor Sorbonnensis; Joh. de la Haye. Biblia magna, maxima. m. h. 1661. Bonfrer, Holl. Jesuita. 1643. Mariana (Scholia in Vet. et Nov. Test. 1620. Paris.); Manduis, La my» Bossvet, Qu esne ll. dl. Natalis, Martia- nay, Montfuucon, Huetius, ’s a’többeknek (lásd Római Catholicus íróknak Le Long»

jf Keresztyén Magyarázókról. 2.33