Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

lett is, felűlhaladta Valla a’ maga Század, ját; a’ következőnek pedig utat mutatott, melyenn menjen. .«

Erasmus Rótt erodamus, Valla utánn, azt igyekezett megmutatni, hogy a$ Vulga» ta nem mindenütt jól és helyesenn teszi ki az Üj Testamentomi Helyeknek értelmét. Ezt mutatta meg péidákbann az Notae in Nov. Test. — írt Erasmus, Paraphrasis Nov. Test. (excepta Apocalypsi.) A’ Polemica írásibann is, minthogy az idejebéliek köz» zűl sokann, a’ többek között Edv. Leus, és Jac. Lapes Stunica, megtámadták, sok helyt lehet Exegeticumokra találni: midőna az okokat vi’sgálja, és megerősíti valamely Bibliai Helynek értelmét, — Mind a’ mellett is, hogy sokat jól tsinált, és sok jót mondott Erasmus, az esett meg rajta is, a’ mi Vallánn, hogy nem mondott mindent jól, minthogy ez se tudta a’ Hellenismust; azombann a’ Critica is még ekkor a’ maga kezdetébenn, tsetsemői állapotjábann volt. Nagy kár, hogy a’ Digressiók és Declama» fiók igen gyakoriak az Erasmus írásibann. — Ekkor élt:

Victorious Strigelius, a1 ki még job- bann forgolódott az Új Testamentom körül, mint maga a* híres Erasmus is. Mert Victorious nem tsak a’ Deák fordítást, mint Erasmus; hanem a’ Görög Textust is, a’ Görögből és ’Sidóból világosította. A* hol a’ dolgoknak világosítására, a’ Dogmákra, és Moralékra kiereszkedett: ott is rövidebb mint Erasmus. — Az Anglusok között, már a’ XIV-dik Századbann, a’ Biblia olvasását, és közönségesenn való értéíét, nem kevéssé segítette elő Wiklef,

A* Keresztyén Magyarázókról. *31