Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
ín Föl. Ismét Venetiábánn. 1766—1772. XI Tom. in 4-to. ni §. 36. Augustinus, Hippói Püspök, (m. h. 430.) írt j. 'De Consensu Evangélistámul, mely benn az Evangyéliomi egymás* sál ellenkezni látszó Helyeket egyeztette meg. 2. De Civitate Dei. Sok Jegyzések vágynak ebbenn , melyek a’ Bibliai Exegesisre tartoznak. 3. De Doctrina Christiana Libri IV. A* 3 első könyv a’ Hermeneuticára tartozik, melyek közt jó regulák vágynak, tsákhogy Hintsenek jó rendbe szedve. A’ 4 dik könyv Homiletica, vagy practica, melybebn azt tanítja, mi módonn lehet haszonra fordítani a’ kitalált Értelmet. — írt Quaestiones in Mathaeum et Lucam. «—* Expositio Epist. ad Romanos. — Expositio Epistolae ad Galatas. —* Expositio quarundam Propositionum ex Epistola ad Romanos, ’s a’ t. Ez a’ nagy akadálya volt Augustinusnak minden írási- bann , hogy a’ Maoicbeusokkal és Pelagia- Húsokkal kéntelen lévéun vetélkedni, nem fordíthatott elegendő munkát a’ Szent írás magyarázására. A’hol magyarázott is, tsalc könnyedenn, tsak körülötte járt, és nem boldogult a’ Hely világosításabann. nem. is tsuda, midőnn nem tudta a’ Bibliai nyelveket. Az Allegóriákat követte tehát Augustinus is, mint a’ többek. Dogmaticai vt’s- gálódással telyesek a’ Commeutanusi; a* szók bann titkokat, mysteriumokat, keresett^ melyeket sokszor úgy tekergetett, hogy az ember azt gondolja, hogy jattzant akart. Rövidedeon kimoudvami: jártasabb volt Augustinus a’ Dialecticábann és Khetoricá- baaü, melyeket ifjú korabann tanított, mmt 22Ő Keresztyén Magyarázókról.
