Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

§. 33. A’ miijenek voltak a’ Theophi- lactus és Oecumenius munkái: olyanok voltak a’ Szent írásnak azok a’ Magyarázati, melyeket a’ Görögök 'S.íi^cLi és 67riT0[/,cti íQ/uwact)i/-nak neveztek. Mindenféle írókból kiiiombözó' Magyarázatok, a’ Bibliábann rendel egymás utánn következő' könyvekre Öszve voltak szedve, és ezek éppenn azért, mivel, folyvást való rendel, sokaknak Jegyzésit foglalták egybe, Deákul Ca- tendknak neveződtek. Ki vólt ezeknek Szer- Zójök ? nem bizonyos. Sokann Thomas slqui- nast tartják; úgy láttzik, hogy nem egyszerre lettek. Az eredetek ez:

Azt hitték az Ekklé’siai Tanítók, hogy már a’ régi Páterek mindent elmondtak a’ Bibliára, a’ mit tsak mondani lehetett, és így azokat tsak öszve kell szedni. Sok fogyatkozás van ezekbeún a’ Catenákbann, mert sem nagy elmét, sem Tudományt nem mulatnak ezek; sok jó régibb magyarázatokat megváltoztattak; aV magyarázatok okait elhagyták; az Authórokat sokszor öszvezavarták. ’s a’ t. Van mindazaltal hasznok is, vagy azért, mert varians le- diókat adtak a’ Criticusnak; vagy azért, meri a’ magyarázás históriáját világosítják: föképpenn pedig, hogy a’ Hexaplának sok darabjai maradtak meg bennek. A’ Szerzó'- ik közzé számlálódtk: 1 .Procopius, a’ Gázai; '1. Oecumenius, kit feljebb említettem;

3. Nicetas, a’ Meracleai. ’s a’t.

§. 34. A’ mi nézi a’ Deák Keresztye'n EkhWsiai Tanítókat: Nem tudvann ezek ’•audóúl és Görögül: tsak a’ Deák fordításához

Keresztyén Magyarázókról. 221