Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
'Sidó írásoknak daeai nyelvet vették fel: mely idő jártával, mint szokás, őgyelítődött a’ Persa nyelvvel, és másokkal, leginkább pedig a’ Sy- russal, és olyan beszéd neme lett belőle, melyet Syro • ChaldaeainaV. nevezünk, és a’ mely a’ Jézus és Apostolok idejébenn Palaestina! nyelv volt. Ez által a’ nyelven« esett változás által, sok olyan szók, és szóílások formái tsúsztak bé a’ ’Sidók közzé, melyek nem voltak meg az O Testa- mentomi nyelvbenn: következésképpenn, ,a’ öy ro • ChalAaeai írásokból kell az ilyeneket világosítani: azokból, kik kevéssel a’ Krisztus ideje előtt, vagy akkor, vagy kevéssel azutánn a’ 2-dik és 3-dik Század- bann készítődtek, vagy ennek az időnek Darabjait adjak elő, a’ késő időbenn. Régibb 1 Sidó írások e' kővetkezők : 1. Targumim. Ezek Magyarázatok így neveződnek különösenn, az Ö Testa- mentomnak Paraphrazíssal való Magyarázati, melyek rész szerént a’ Krisztus ideje előtt, részszerént azutann készítődtek Chal- daeai nyelvenn. Éppenn ezért, mivel ilyen régiek ezek, találtainak ezekbenn olyanok, melyek az Üj Testamentombaon előforduló szokásoknak és szénásoknak világosítasára szolgálnak. Hihető, hogy minden Ó Testa- meulomi Könyvnek volt a1 régi időbenn ilyen Paraphrazíssal való Magyarázatja: de most Dintsen. Azok között, melyek ma is megvagynak, legnevezetesebbek: Onke- /ornak a’ Mózes öt Köuyvének tsaknem szóról szóra való fordítása, és Jonathan- nak a’ Prófétákra tett Paraphrazisai, méh jek megvaliozlatva jöttek által a’ mi időűk- -. ‘ re, 192
