Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

-Analogia Fidei.

Hasznát lehet venni ezen Tudománybeli Analógiának: Először, azokbann. mel. jek a’ világos állításokkal, sőt magaval a’ Józan Észszel is ellenkezni láttatnak. Világos állítás ez: az Isten Lélek, ne tsináld ki magadnak az Isten képét. Ha tehát még is ez íródik: az Isten felemelte kezét, ’s a’ t. ezt amaz szerént kell magyarázni. — Ellenkezni láttzik a’ Józan Észszel ez a’ pa- rantsolat: ha engemet akarsz követni, gyű* lóid és hagyd el -Atyádat. De világos törvény is van ez ellen : Tiszteld -Atyádat. Az Analogia szerént kell amazt magyarázni. — A’ Külső írók sem írnak mindég úgy, mint a’ szoros Oskolai tanítás kívánna: mennyivel inkább nem kell ezt várni a Bibliai íróktól, kik Napkeletiek. Az Üj Testa- mentom Magyarázója, az ilyen szóilasok módjait , tanulja meg megkülömböztetni; szokjon hozzá, hogy tudjon valamit lágyíS

ani, meghatározva felvenni; hogy ne akad* on meg mindjárt, ha valami kemenyebbeun 'an kiiéve. Ezt Regulákkal nehéz igazgat* ni; miudazáltal ezeket a’ közönséges Regulákat tartsa maga előtt:

1. Közönségeseim, vagy átaljabann sokszor mondódik vagy íródik valami, a’ mit tsak egy részről kell érteni, vagy bizonyos tekintetbenn venni, kivált az Erkóltsre tar- tozókbann; p. o. az O Testameutombann parantsoiódott a’ mások szeretete: az Uj Testamentombann Ján. XIII. ez Uj paran- isolatnak mondódik. Igen is, mert ajanita- tik amor aliorum ad exemplum Christi; azaz, mert a’ Krisztus is, és, a’ mint a Krisztus szeretett titeket ’sa’t. í.Ján. II. 20. — A’ ’öóltarokbanu : nintsen ki jót lse ekeäne ’s a’ t.

180