Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

»73

Felteszszük t. i. hogy minden ép elméjű ember megegyez egymással bizonyos érzésekbenn , ítélettételekbeun, és határo- zásokbann. Ezt a’ megegyezést nevezzük Communis Sensusnak. Miképpenn nézzük hát másoknak a’ szavait, úgy hogy azok a’ közönséges józan ész ellen ne légyenek?

I. i Ügy kell venni valakinek szavát, mint a1 dolog természete engedi. A’ dolog természetét meg lehet esmerni, a’ külsó' Érzések, Tapasztalás, História, a’ Tudományok Kezdeti ^Elementumi), és bizonyos feltett Állítások (Lemníák*) áítal. — 1. A’ Külső Érzések által: sok trópusokat ez által esmérünk meg; mert látjuk, hogy, ha tulajdouképpenn értenénk, ellenkezne a’dolog természetével: p. o. „ég a’ lélek, olvad a’ szív.“ — 2. A’ Tapasztalásból: p. o. „Légyetek tokélletesek : “ úgy kell hatá- rozni a’ magyarázásbann, mint a’ dolog természete engedi; mert látjuk, hogy az ember tökélletes nem lehet. — 3. A’ Históriából: „az egész világot megvilágosította az Évangyéliom:“ a’ História mutatja, hogy nem azt tészi, hogy ránts oly szege- lelje a’ világnak, a’ hová el nem jutott volna az Évangyéliom. A’ Jövendöléseket nem lehet mindenbenn betű szerént venni; a* História tanít erre is. A’ Messiás Országának boldogságát, melybenn a’ bárány a’ farkassal fog együtt lakni, tsak a’ boldog időkről kell érteni. Mibenn áll pedig az az öröm és boldogság, a1 História tanítja meg.

— 4Segítség a Józan Ész.

* ÄMplpLCC a Ectptßavct), suiBtio, proposUv©

major.