Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

mert az allegoricus értelem, melyet néntel- jek sürgetnek, a’grammatical értelemre tartozik; a’ mysticus, a’ históriaira. A’ mora- i« értelem, vagy practicus, nem a’ magyarázásra, hanem a’ kifejtegetésre (ad ex* plicationem ), tartozik, ’s a’ t.

A’ Helyek valóságos értelméről szólló Törvények:

1. Nem jó értelem az, mely a’ szóllás szokott módjával ellenkezik.

2. Az sem jó, mely ellenkezik a’ dolog természetével, vagy azzal nem nagyonn egyez.

3. Az sem jó , mely nem egyez az író tzéljával, vagy tsak hidegenn van mintegy oda téve.

4. A’ beszéd menetelével meg nem egy- gyező értelmet nem lehet tulajdonítani a’ szóknak; vagy, olyat, mely a’ Contextus ellen van. Állítva kimondvánn:

1. Az a’ jó értelem, mely a’ feljeb említett segítségek által ajánltatik; legalább azok közzűl többek által határozódik meg.

2. A’ mely értelmet a’ parallelus Helyek is ajánlanák, azt a’ többinek elébe kell tenni.

§. 15. Néhutt az író több szókkal, bő- 7>enn, néhutt rövidedenn ír. Vágynak nehéz Helyek is az Üj Testamentombann. Kérdés, miképpenn lehet az ilyeneknek jó értelmét venni? Ezekre kell figyelmezni:

á) Ha több szókkal adódik elő valami: meg kell akkor külömböztetni azokat, mei- jek a’ principalis propositiora (fő állításra) tartoznak, a’ mellek azt bővítik és ékesítik ,

Kitalálására való Törvény ehr ól. I71