Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Slz Új Testamentom

is ’Sidó. mert most, mint a’ Tzedek, nem justust, hanem integert, bonust jeleni. Olvassuk az Üj Testamentombann: Paraste- nai enopion tinos, ebbenn az értelembenn : ministrare aticui. Görögni ezt így kellene kitenni: Parastenai tini , és más értelembenn. Ebbenn a’ szententziábann, arton phageiny a’ constructio Görög, de a’ jelentése idegen. Luk. XIV, 1. ezt jelenti: coenam parare , et sumere, a’ ’Sidónak formájára: Ekol lechem.

Utoljára ezt kell megnézni, hogy a’ beszédnek egész formája, öltözete Görög-é, vagy tulajdona annak a’nyelvnek, melyenn van írva az Üj Testamentum? A’ beszéd öltözetének (habitus) nevezzük az egy dologról, szententziáról másra való általme- netelt; a’ Periódusok formáit, a’ szóknak öszszeköttetésit. Már azok, melyek Luk. I.

5. 6 7. ’s a’ t. verseibenn előfordulnak, a’ tiszta stílussal írott Élőbeszéd utánn, nyil- vánn mutálják a’ ’Sidó stílusnak formáját, mely benn nintsenek olyan Periódusok, mint' a’ Görögbenn. Nem particulákkal köti ősz- ve a’ commákat, mint a’ Görög, hanem egyenként írja, bövenn, leginkább a’ kai particulával élvénn: nem úgy mégyen áital egyikről a’ másikra, mint a’ Görög; nem is úgy rakja a’ szókat, mint a’ Görög nyelv- benn rakódnak. — Azért nyilvánn való dolog : hogy az Üj Testamentom stílusa nem tiszta , hanem követi a’ ’Sidó szokást, nem tsak egy egy szókbann, és Phrázesekbenn y és a’ beszédnek figuráibann , hanem az egész beszéd formájábann és öltözetébenn is*

160