Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

j4z Üj Test. írók

nomenekbenn, particulákbann ; vágynak ismét több szókbann, és szententziákbaun. Lásd Luk. XIII. 9. XXII. 42. — Tsudála- tos dolog, hogy sok Magyarázók meg uem esmerlék, hogy az Üj Testamentombann Ellipsisek volnának. mert ezeket ilyen könyvbenn károsoknak gondolták lenni; mások ellenbenn többet is kerestek abbann, mint van valósággal. Mennél tüzesebb és elevenebb a’ beszéd, vagy mennél sebes- sebbenn van írva; annál több Ellipsis szokott abbann lenni. Mennél könnyebbenn esik a’ kipótolása az Ellipsisnek a’ beszéd- benn; annál hihetőbb, hogy olt az lió valamely Ellipsist tett.

4. Gyakrann megesik az Üj Testamen- tomi írókonn ez is: hogy a’ mely öszsze- rakását elkezdték a’ szóknak, attól eltávoznak. sínacoluthon Orationisn&k nevezik. Erre tartoznak az absolute kitett casusok: nominativus, és accusativus; az általtett pronomenek; megváltoztatott constructiók ; a’ gond nélkül együvé tett periódusok: mel- jeket a’ magyarázás közbenn mindeukor ki kell mutatni, és meg kell mondani, hogy a’ helyes Grammatica szerént, miképpean kellett volna azoknak tevődni.

§. 13. A’ Beszédről való matériával együvé tartozik az Üj Testamcntom Stílusáról való tanítás.

Kérdésbe tevődik: Tisztád az Üj Te- stamentom Stílusa , vágj nem ? Azt nevezzük tiszta Stílusnak, melybe nem elegyítő- dik semmi idegen, sem olyan, a’ mely ellenkezne a' Grarnmnticai Regulákkal, a’ szóknak sem jelentéseire, sem a’ beszéd

őszL53