Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Beszedjenek tulajdonságiról.

J55

\

III. RÉSZ.

yíz Üj Testamentomi írók szavainak öszve- rakattatása módjáról, az ege'sz Besze'd- jek (Oratio) neméről, tulajdonságiról, és ezeknek megesmere'seíől.

§• II.

H* az Új Testamcntomi íróknak természeti tehetségeket, elméjeket, az írásbann való tzéljokat tekintjük: által fogjuk látni, hogy azoknak írásibann senki nem kereshet valamely mesterséges és felleDgó's egybe rakattatását a’ beszédnek; legalább, hogy mindenütt nem kereshetünk ilyet, nem is találhatunk azokbann ilyenre; de ezt is által fogjuk látni, hogy azoknak beszédének (Oratio) olyannak kellett szükséges- képpenn lenni, a’ milyen volt a’ ’Sidóknak akkor küzonségesenn, és annak egyűgyü- ségéhez kellett hasonlítani; végre, ezt is észre fogjuk venni, hogy mindegyik beszédjének, különös formája, bélyege van, melyre a’ hoszszas gyakorlás, és sokszori olvasgatás utánn reá lehet esmerni.

Nagy egyűgyüség uralkodik a’ Beszéd- jekbenn, a’ midőnn valamit előbeszélnek, tanítanak, disputáinak, és okoskodnak: mely egyűgyüség nem abbann áll, hogy

némely