Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
— Még ez sem elég mindenkor arra, hogy az Új Testamentom minden szententziáinak valóságos értelmét vehessük; hanem sokszor szükség, ezek mellett, tudni, és jól esmerni 3-szor Aí írónak Karakterét, az írás- bann lévő ózdiját, és fundamento mos állításit. Valamely írónak Karakterét teszi, az a’ mód, melyet követ a’ gondolkozás- bann, és a’ gondolkozásának kitételébenn. Az író szavainak értelmét tehát, a’ karakteréből határozni meg, annyit tészen , mint ezt tenni fel, hogy az író azt gondolta, a’ mit egész állapotához, helvheztetésé- hez, neveltetéséhez, taníttatásához, más egyéb reá tartozó dolgokhoz képpest gondolt, vagy gzükségesképpenn tartozott gondolni. — A’ mi pedig az író cze'lját nézi: tudjuk, hogy czél nélkül nem ír a’ leggyakorlatlanabb író is, és maga magának nem mond ellene, vagy elébbeni vélekedésit, nagy és szembetűnő' ok nélkül, meg nem változtatja. Ha maga nem említené is az író, mi tzélja volt az írásbann: de, ha figyelmetesenn megnézzük egész írását, és minden állításit együvé fogjuk, ki lehet abból hozni a’ czélját; és ezt midőnn kitanulhattuk, a’ homályos szententziákbann sokszor, nem kevés világosságot szerez.* így van a’ dolog, az esmeretesebli, vagy világosabb állításokra nézve is, melyek által a’ homályosabbak világosítódnak. — Ezek utánn hasznát veheti az Uj Test. Magyarázója 4-szer Szüli seges Tudományokról. 139 * Ez, a’ mit másképpenn Analogia Fideinek aerezünk, melyről alább szó leszsz,
