Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

fel tudni venni, és azokkal azt az értelmet kötni öszve, melj'et a’ Szent írók ösz- vekötöttek azokkal; — mely az igaz és valóságos értelem ;* — másodszor, ezt az értelmet másoknak elő tudni adni, kifejtegetni, megerősíteni: ez a’ kettős kötelessége van az Új Testamentom Magyarázójának. — Hogy ezen kettős kötelességnek eleget tehessen : mindenek előtt

i ször. slzt a Nyelvet kell tudni, mel- jenn van írva az Új Testamentom, még pe- dig úgy kell azt tudni, hogy az abbann lévő szók kiilömbféle jelentéseit, közönséges, és különös szóllás formáit, és a’ nyelv egész természetét fel tudja venni. De ez nem mindenkor elég arra, hogy az Üj Te- stamentomot megérthesse; mert e’ mellett megeshetik, meg is esett igen gyak- rann, sok Magyarázókonn, hogy a’ mi- dőnn minden szókat értettek is, még akkor sem tudták kitalálni sok szententziáknak valóságos értelmét. Melyre nézve, ezen Philologica, vagy Grammatica esméretenn kívül, megkíváncatik az Új Testamentom helyes magyarázására:

I 5 2-szor.

Szül:seges Tudományokról. 137

* Ilyen külömböző elosztási vágynak az Üj Testamentomi szók és szententziák Értelmének: bizonyos, kétséges, hihetőenn való, tulajdonkép- gíenn való, tropusos, Grammatical, Históriai, Logica szercnt való Értelem; és ezek alkalmatosaiét) megkiilömböztetések is, mint az itt következők; literae , literalis, mediatus, immediatus, mysticus , allegoricus, anagogicus, tropologicus, typicus, parabolicus, dogmaticus, moralis, naturalis, supernaturalis, spiritualis, ’s a’ t. értelmek, példák adódnak ezekre a’ letzkénc.