Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

128 -^2 Üj Testamentomi Criticdnak

Kézírásinknál, és Históriai Tudósíttatásink- nál? és, másodszor: mi haszna van a’ H ozzávetésnek a’ Szent Könyvek körűi? — Ezek közzűl a’ Hozzávetések közzül némelyek könnyebbek, (a’ megkülömböztető Jegyek némely belük megváltoztatásábann, és a’ Textusba bétsúszott Jegyzéseknek ki- töriésébenn) némelyek nehezebbek, és nagyobb bátorsággal, de nagyobb tudománnyal is feikészülvénn, tevődhetnek.

A' mi pedig az Új Test. Olvasásiról, Hozzáadásiróí, Könyveiről, azoknak Szerzőinek megesmerésérol való Különös Tör- vényeket nézi: ezeket veszsziik a’ dolgokból, melyeket előadtak, a’ beszédből, és beszéd neméből, a’ mellyel a’ Szent írók írtak; a’ Forrásoknak, melyekből vevődtek az Olvasások, természetekből, a’Tanúknak hitelességekből. Ezek azok:

í. Azok az írások, vagy Helyek, melyek a’ Kér. Vallással, és annak Históriájával , vagy valamely Szent írónak írása és tanítása módjával ellenkeznek: vagy ha nézem a’ Tudománynak, melyet elő kellett volna adni, természetét, a’ Szerző Tekintetét: tsekélyeknek, illetleneknek, és alávalóknak tetszenek: az ilyen Írások és Helyek, költötteknek, vagy legalább gyanúsoknak tartódhatnak; kivált mikor a’ gyanút Históriai okok is segítik, az előadást, a1 parantsolatokat, leginkább annak az időnek, mtlybenn íródtak a’ Könyvek, szokásából, tulajdonságából, és gondolkozása. módjából kell megítélni. A’ Dogmatikai ítélettéteibenn kivált nagy vígyázással kell forgolódni. Lásd Michaelis Einleit. I. pag. 347*

2. Ha