Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

Én nékem is tehát kegyelmedet mutassad,,

Es kegyes ortzádat tőlem el-ne fordítsad.

Botsásd-meg vétkemet,ihon igérést tészek.

Hogy inkább romlásra, mint-sem bűnre kész leszek,

A’testem hamuvá inkább, és porrá vállyon,

Mint-sem hogy világnak szivem utóbb szolgállyon;

Már jobban kellenek az örök igazságok ,

Mint aranyból tsináht sok más ezer világok,

Tsak néked Istenem ! most szívem fog szolgálni,

És igaz ridúlást tsak benned fog tatáim.

Kegyelmed büntetést, mellyr tettzik, rajtam tégyem

Ennek eleibe szivem örömmel mégyen :

Mess, égess, vágj, és szúrj, verj ínséggel , kereszttel,

Veszszódet tsókolom, 's meg-ölelem örömmel,

Nem a’ mírtyromság, nem halál, se nem po* kol

Engem ijeszteaek, hate én bennem lakói.

Reménnyel] táplálnak siralmom, és szándékom ,

Hogy nékem kegyelmes lészes* édes Meg-Váltóm!

A’ te mondásid ez: hogy kiki gyötrelmében

# M* 0